A 10. nap krónikája
2010 március 25. | Szerző: WolnerSalon
Tegnap este már nem volt erőm irni, igy ma pótlom.
A reggeli szokásosan kevés: 1 virsli, sok zöldség
Tizórai: az elmaradhatatlan kávé mézzel-tejjel
Ebéd: lecsó
Uzsonna: futás
Vacsora: 2 virsli, sajt, sok zöldség
Vacsora 2: narancs, alma
Mozgás: Azt hiszem, tegnap ebben eddigi rekordomat döntöttem. Elindultam a gyönyörű időbe 2-órakor futni, és csaknem 4 óráig nyomtam. Persze, nem futottam végig, gyaloglás-futás váltóban, de most jobban birtam, mint eddig. sőt, meglepően kellemesen, könnyedén ment. Annyira jó volt kinn a szabadban, vizpart mellett, a folyó mentén, nem is akaródzott hazajönni. Közben leültem kicsit a fűbe, élveztem a napsütést, a madarakat, a folyót, a csöndet. Aztán még fél 6-ig sétáltam a párommal. Azt hiszem, ez gyalogolva, futva, sétálva megvolt vagy 6 km, 3,5 óra.
Ma is megyek. Hihetetlen számomra, hogy én, a lusta disznó, most fürge nyúl lettem….:)
2010 március 24. | Szerző: WolnerSalon
9. nap krónikája
tegnap nem irtam, ezért ma pótlom a 9-ik napot. Annyira fáradt voltam már stére, hogy azt hittem, lépni nem birok. Nem tudom, mi volt ez, talán tavaszi fáradság? Vagy csak az utóbbi 5 napom folyamatosan loholósra kerekdett, és a szervezetem jelezte, hogy ácsi kisanyám!!!!
Reggelim: zabpehely kása
Tizórai: kávé
Ebéd: /baromi sok, és baromi bűnözés/ olivaolajba sütött tengeri halfilé, hasábburgonya / na, ezt nem kellett volna/. De egyszerűen nem birtam ellenálni :(. Lehet, azért mert meg kéne már nagyon jönnie, és ilyenkor habzsolnék.
Uzsonna: kávé
Vacsora: 2 drb kicsi de friss, kakaós kalács vajjal / na, ezt sem kellett volna./
Vacsora +: narancs
Mozgás: nem jutottam le futni. Már múlt hét csütörtök óta, ugyhogy ma indulás, edzőcipőt fel. Mondjuk, az itthoni 100 hasprés, 100 lábemelgetés megvan minden nap. És tegnap egész délután, estig rohantam, végig a városon, elintézni valók, szerintem az is felért egy 4 km-eres futóedzéssel.
Tegnap voltam vásárolni. és……29-es nadrág nagy volt, 28-as került a táskába. Szuper, gondoltam. Ám az M-es alsónemű nem volt jó, a 80-as C melltartó mellé csomagolva. Sajnos, ezt el kell ajándékoznom, a barátnőmnek. Itthon a tükörben állva felméretm, hogy a pocakom bizony még mindog egy 4 hónapos kismama szintű, a combjaim átmérője is hagy maga után kivánnivalót. A hátsóm is…azon talán a legszebb csak a kicsi tetkó. És azt vettem észre, hogy a legtöbb kiló nálam a derégtájon van, a csipőn, a hasin. Körbe rendesen, mint az úszógumi. Pedig tudok úszni …:)
Nagyon örülnék, ha ajánlanátok nekem jó torna dvd-t. Olvasom, hogy valaki Norbira tornáz, van aki Rékára. Várom a ti javaslataitokat, nektek melyik az, ami bejött, és miért.
Sok sikert mindnekinek!
A 8 nap krónikája
2010 március 22. | Szerző: WolnerSalon
Mai reggel is napsütés, meleg, és madárcsicsergés. És ez most már mindig igy lesz.
A reggelim egy tányér zabpehely kása volt.
Tizórai: kávé
Ebéd: előbb leves, később 3 tojásből rántotta oliva olajon sütve, , ami megint nem jött be az epémnek.
Uzsonna: kávé, sajtos pogi
Vacsora: 17:30 perckor maradék 1 sajtos pogácsa, utána felvágott, zöldséggel – uborka, paradicsom, paprika.
Vacsora: narancs
Ital: sok ásványviz, tea,
Mozgás: egész délutánig takaritottam a lakást, igy úgy elfáradtam, hogy már csak egy másfél órás sétára futotta. De legalább ennyi volt, levegőn.
100 hasprés, 100 lábemelgetés hajlitott lábbal, és ugyanennyi nyújtott lábbal. Vádli erősités 100 x.
Keveset irtam ma, sőt, már 4 napja nem igen nyúltam a regényemhez. De holnap belelendülök a történetbe, miután lementem, és megvettem azt a cuki kis cipőt, amit ma láttam, felpróbáltam a boltba. De nem volt nálam annyi pénz, igy holnap lefutok érte.
Mindenkinek kellemes estét!
Az 5, 6, 7 napok krónikája
2010 március 21. | Szerző: WolnerSalon
Akkor kezdeném a péntekkel.
A hajnali korán kelésembe egy gyors kávé, egy kis virsli fért bele, aztán szaladás neki Budapestnek.
Tizórai egy Activia joghurt.
Séta a Margit-hídtól gyalog, végig a rakparton egész a Lánchídig. Közben megállás egy almára, majd tovább a Battyányi térig, ott ebéd, és bűnözés. Mert a Nagyi palacsintázója kihagyhatatlan. Tehát 2 drb palacsinta lecsuszant. Aztán tovább séta a Lánchídig. Ismét elcsodálkozás ezen remekművön, nem is tudom hanyadszor, de mindig megunhatatlanul. nem tudom, ez a séta hány kilométert mért a lábaimra, de hogy akkora nehezek voltak, mint a kanna, mikor vissszaindultam volna. Talán a magas sarkú kis cipellő okozta, ami úgy feltörte, nyomta a lábam, hogy rúgtam volna a Dunába, de hát mezitlábas sétára még korán van. Majd nyáron! Igy a 86-os buszra szálltam, vissza séta helyett.
Vacsora korán, 17. órakor: sok zöldséggel, mlg több zöldséggel, és még annál is több zöldséggel nagyon kevés hússal gyros a töröknél a Kolossy téren, aki folyton udvarolni próbál nekem, ha nincs ott a felesége 🙂
Este- éjjel fél 1-kor ágyba zuhanás.
Szombat:
A reggel bűnözéssel indult, isteni finom sajtos pogácsa, 1O dkg. Lőjjetek le!!!!
Tizórai: kávé
Ebéd: Cézár saláta a Mekiből
Uzsonna: nuku
Vacsora: nuku
Mozgás: csak a gyaloglás a városban. e mondjuk, az nagy táv volt.
Vasárnap:
Reggeli 11 órakor.: omlett Nagyon soká aludtam, fél 11-ig. Csönd volt, a lányom a szüleimnél, a párom hullábban esett ágyba éjfélkor, a fáradt hétvége után, mint én, igy átaludtuk a fél délelőttöt.
Ebéd: csak egy leves, de az sűrűn szedve grizgaluskával és zöldséggel. Imádom!
Uzsonna: nuku
Vacsora 5 órakor: elég sok felvágott, egy kiflivel.
Mozgás: fél óra séta a szüleim kokkerével a folyó mellett.
Úgy érzem, most ez a 3 nap kicsit kuszán alakult a fogyókúrám terén, mert ugye, nem is voltam itthon, de holnaptól újra itthon pár nap. Regényirás, cikkirás, interjúirás, és fogyókúra folyt. köv.
Mindenkinek szép estét.
tizórai:
És végetért egy fejezet.
2010 március 21. | Szerző: WolnerSalon
Álmában sokszor hallotta a mélyen szántó hangot. Zúgtak-zengtek azok a fülében, a mondatok, mint odafent hárfán játszó angyalok kórusa. Nem is lehetett ez másképp, hisz az égből küldték, hogy elmondja: jó az, amit csinál! Hogy öntsék belé a hitet, tehetsége van! És ő sebesen csomagolt el minden egyes szót. Magával vitte oltalomnak, segítségnek, erőnek. Ha majd sokszor gondolkodik életek dolgain, csöndes hallgatásba burkolózva. Sűrű levegőjű szobában, a földön ülve középen, párnákkal.Körülvéve nehéz életekkel. Tűzsóhajokból kihallani terhes sorsokat! Letörölni áttetsző könnyeket! Értük nyúlva ujjhegyen tartani, majd tenyérbe simítani reményeket! Haldokló lelkekbe életet lehelni! Tántorgó lépések mellé mankónak állni! Megtámasztani! Döngető kopogtatásoknak ajtókat nyitni! Megfáradt múltakat, elkorhadt tegnapokat ablakok mögé zárni! Nem engedni életeket úgy leélni, hogy az egy olyan szobára hasonlítson, melyen csak átjár a semmi huzata…
Előbb csak halkan hallotta. Majd egyre hangosabbá vált…Lágyan körülölelték a hangok. Ringatták…mint a puha fű, amibe elheveredett a nyár elején. Összekulcsolt kézzel – tenyér a tenyérbe- ujjak az ujjakkal szépen egybefonódva a feje alatt, a régi cseresznyefa jól eső takarásában. Lombkoronájával eltakarta egy pillanatra felette a Napot.
Csak nézte a néha fújdogáló szellő hátán meg-megremegő leveleket. Az lérett gyümölcsöktől súlyos ágakat. Régmúlt nyarak ültek emlékként a lombok közt, s akkor újra megszólalt a dal – ami az elmúlt napok sződült feszülésébe épp csak foszlányokba dúdolt benne – s erőteljesen ontotta szét benne a ritmusát.
„ Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál. Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-meáll. Repülj madár ha lehet, vidd el ezt a leveelt. Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet!”
Lehunyta a szemét. Szorosan. Résnyi nyílást sem hagyva, így adva át magát a réges régi nútának. Feltoluló képek adtak végül kész filmet szemei elé. Piszkosszőke, copfos kislány volt újra, fülcimplájára rakott lógó cseresznyékkel. És hallotta msot már a dalt, kereken és egészen: „ Darumadár fenn az égen…”és nagyapja hamis, mégis a menyországot egészen a földre hozó énekhangját. Tündérvilág! Szabadság!
Óvatosan nyitotta ki a szemét. Előbb felült, majd felállt. Égig emelte arcát. Egyenesen a Nap felé. Eszébe jutott ekkor az egy éve jövendölt jóslat: Jön a tél. Gyönyörű kerted nyomasztó és sivár. De elmúlik a rossz- elmúlik a tél. Eljön a szabadság, amikor felkel majd a Nap, kivilágosodik a sötétség, s a madarak felröppennek a Nap fényébe.
Körbe-körbe forogni kezdett, ott a régi fa alatt, egy régi kert ölén. Hamisan bár, de mégis bátran, hangosa dalolni kezdte a dalt. Hallja meg mindenki! Lássa mindenki! Kivívta szabadságát! Megvívta harcait! Megszületett, hogy segítsen megszületni, küzdeni, harcot vívni! Beénekelni a szabadság dalával elhagyott peronokat, kihalt állomásokat, magányos szobákat.
Minden egy ponton indul el, s ehhez az egy ponthoz ér vissza. Nincs számunkra más, mint a közte lévő útjainkat, ösvényeinket magunk járjuk végig, harcainkat magunk harcoljuk meg. Meg kell hogy találjuk – ki-ki a maga cseresznyefája alatt, dalában vagy csöndjében – a saját szabadságának napsütötte óráit. Mégis hiszem, segítséggel könnyebb!
A negyedik nap krónikája
2010 március 18. | Szerző: WolnerSalon
Már alig látom a billentyűzetet! Igy most nagyon rövid leszek.
Reggeli: sok paradicsom, sok paprika, sok uborka
Tizórai: az elmaradhatatlan tejeskávé
Ebéd: sok sok sok gyümölcs, és narancslé, paradicsomlé
Uzsonna: sok sok sok gyümölcs, gyümölcslé, 1 drb actimel
Vacsora: 2 szelet piritóskenyér megolvasztott, foghagymás-penészes sajtba tunkolva
Ital: nagyon sok ásványviz, “büdösviz”- gyógyviz, aminek erősen zábtojás szaga van.
Mozgás: hihetetlen sok!!! Délután futásnak indult gyaloglás lett inkább, nem igazán birtam futni, többet gyalogoltam, 1 óra hosszat, természet lágy ölén, táv: 3 km.Utána úszás, és halljatok csodát, a benti uszodából ki is lehetett menni a közvetlen innen nyiló kintibe. gyönyörű volt az idő, még este 5 – kor is lubickoltam, a kinti, kissé már páráző felszinű medencébe. Aztán szauna. Végem van!!!!
Holnap Budapest, szerintem elsétálok délelőtt valamerre, a szerkesztőség előtt, az lesz a mozgás. Szombat szintén Budapest, azt hiszem vasárnap térek vissza a blogra.
Mindenkinek szép estét!!!
A harmadik nap krónikája
2010 március 17. | Szerző: WolnerSalon
Hulla vagyok! Szó szerint. este már 9-órakor majd ráesem a gépre, olyan, mintha ólomból volnának az ujjaim, és nem találják a billentyúket. Tiz ujj helyett négykezest birok csak játszani rajtuk. Igy folyton elütök, arra jöttem rá, délután 6-kor abba kell hagynom az irást. Amit utánna művelek, annak már se füle, se farka. Nem is csoda, r reggel 8-tól.
Mai regglim: 1 drb diétás virsli, kápsztalevéllel / már kezdem magam nyúlnak érezni. Közleg úgyis a húsvét, majd engem keresnek a gyerekek a fűben.
tizórai: kávé
Ebéd: 4 kanál zöldbab főzelék, szárazra piritott kenyérrel
Uzsonna: 2 szelet vékony piritós, sajttal, hagymakarikával- imádom! De az epém nem! 🙁
Vacsora: Még elértem a 18:00 órát, igy 2 szelet piritós, vajjal, light lekvárral :), alma
Ital: tea, ásváynviz, és a zsirégető cirtomos-langyoska
Mozgás: 1 óra hossza futás-gyaloglás, folyó mellett, széllel szemben. Szerintem a 4 km megvolt. Otthontól hazáig is futottam. Ma a bolba is futva mentem délelőtt, és 2x fel-le a 3. emeletre. Még asszem lenyomok pár hasprést, pár lábemelgetést, és annyi.
Nagyon fáradt vagyok, de kellemes a fáradság. Reggel 7-kor alig birok feltápászkodni, tavaszi fáradság volna?
Holnapra beterveztem magamnak egy abszolut kényeztető, csakmagamvagyok napot. Kozmetika délelőtt, masszázs délután, szauna, és úszás este. És egész nap megpróbálom a turmix és abszolut zöldség és gyümölcs napot. De jó, hogy a barátnőm főnővér egy hotel rehabilitációs részlegén…..mindez ingyen, és bérmentve 🙂 Meg is látni rajta a szakmabeliséget. 55 kg, tömény izom, lapos has, sehol egy deka háj. Egész életét a sportnak, egészséges életmódnak szentelte.
Azt hiszem, most veszek egy nagy zuhanyt, és elnyúlok egy Wass Albert kötettel az ágyon. mondjuk, 1500 oldal. Ha ez a tömény vastag könyv a fejemre esik, ha bealszok alatt, hát nem tudom…
Mindenkinek szép estét!
A második nap krónikája
2010 március 16. | Szerző: WolnerSalon
Ez a nap is úgy kezdődött, mint a tegnapi. Csupán azzal az apró különbséggel, hogy havat láttam, nem tavaszt. Azt hittem, megőrülök. Én tavaszi lány vagyok, és bár szeretem a telet, már sok volt belőle.
A reggelim: ismét ugyanaz volt, mint tegnap. Kevés sajt, 2 szelet sonka, kinai salátalevél.
Tizórai: az elmaradhatatlan tejeskávé.
Délelőtti mozgás. Futva a boltba, és vissza 3 emelet lépcsőzés, szintén futva. 100 x vádli erősités. Ágaskodás, föl-le, le – föl.
Ebéd: 2 szelet olivaolajba sütött tengeri halfilé, párolt zöldség /kukorica, sárgarépa, borsó/
Uzsonna. 1 kis alma
Vacsora 1. 17.00- órakor 1 kis szelet ebédről maradt halfilé, semmi nélkül, csak magában.
Vacsora 2. 18.00 – órától mostanáig tart – sovány túró natúran, apránként kanalazva .
Ital: tea cirtommal-mézzel, ásványviz citrommal, és a nem is annyira utálatos langyosviz citrommal, minden mozgás előtt, közben, utánna.
Mozgás: 100 x felülés, hasprés, a tegnapi után szabadon 🙂 ugyanennyi lábemelgetés nyújtott és behajlitott lábbal. + a mai kihagyott teljes 40 perc váltófutás-gyaloglás helyett pár darab pilates gyakorlat, már amire emklészem még a 3 évvel ezelőtti pilates edzésekről.
Bűntudatom van. Úgy érzem, nem sportoltam eleget ma, a kihagyott futás bántott, de megijedtem a hótól – persze, ez csak kifogás 🙂 de még az est hátra lévő részében pár mozgásgyakorlatot beiktatok.
Keveset haladtam a regényemmel is, csak 5 oldalt sikerült előrehaladnom a történetben. De volt egy sajtótájékoztató anyagom is, amiből 3 hirt kellett különböző magazinoknak irnom. Mindezek mellett Pesten alkalmi szobát, szállást is kellett keresnem, a rövid ottléteim idejére. Egyenlőre sikertelenül 🙁
Igy valahogy elszaladt velem a nap. remélem, holnap többet tudok teljesiteni, és a futás is beiktatható.
Köszönöm minden sorstársnak az együtt létet ebben a nagy elhatározásban.
Mindenkinek szép estét.
…és végetért egy fejezet 2.
2010 március 16. | Szerző: WolnerSalon
Ezekben a napokban élete leginkább egy üres szobára hasonlított, amelyen csak úgy ki-be járt a huzat, csapkodva ajtót, ablakot. Egyikkel zárta épp a régit, a másikkal nyitott valami rég álmodott újat. Szaggatva közben az eddig kötőfékként tartó kötelékeket. Amikor harminc éves lett, egy azon napon a kedvenc költővel, József Attilával. Amikor ezerhatszáz kapocs tartotta fogva, de mégis tépnie kellett, szakítani gyökerestől. Amikor két választása maradt: elszakadni és túlélni, vagy ott maradni és belehalni. Amikor ötévnyi hosszú várandóság után most meg kellett szülnie saját magát. Keserves kínok közt vajúdva világra hozni az eddig mélyen hurcolt álmait. Szabadság! Új élet! Amikor a hajnal első sugara csatakosra izzadtan ébresztette. Amikor kifelé dúdolt, s befelé sírt. S mikor csak foszlányokban szólt benn egy dal, és nem bírt kerek egésszé válni.
Akkor volt egy pillanat. Felismerte! Égre emelt tekintettel várt valami csodát. Kérve Istenét, Angyalát. Mint amikor Nagypénteken bízunk a feltámadásban. Akkor egy hang felemelte a konyhakőről, amiről akkor azt hitte, egyedül kelt fel. Később döbbent csak rá, valaki tartotta a tenyerében. Tolta előre bele az álmai valós keretébe, a szabadság felé.
Mert voltak stációk!
Folytatás következik
Egy regényrészlet…
2010 március 25. | Szerző: WolnerSalon
Csak egy regényrészlet. Kérem, aki elolvastad, mondjad el, milyen érzéseket keltett benned, milyen hangulatot éreztél belőle, és tetszett -e. Köszönöm!
Friss illat lengte be a nappalit, és a nyitott ablakon át hallani lehetett a madarak vidám hangját.
– Azon gondolkodom – szólalt meg Lorna váratlanul- hogy hagyjak-e mindent így, ahogy van? A bútorokat a helyükön, a képeket a falakon, a tárgyakat ott, ahol eddig is voltak. Vajon mi a helyes? Megőrizni továbbra is mindent, mintha mi sem történt volna? Mintha még itt volna közöttünk. Vagy elmozdítani, megváltoztatni, új életet hozni a falak közé?
Panni tanácstalan arccal nézett előbb Lornára, aztán szemét körbehordozta lassan a szobán. Megnézte a bútorokat, a falakon a fények és az árnyak egymást követését – kontrasztok néma játéka ez. A tárgyak ívét, vonulatait, ahogyan elhelyezkednek asztalon, komódon. Még a legutolsó zegzugba is bekukkantott. És a szoba óráin váratlanul megállt a pillantása. Mint amikor az ember valami furcsát észlel. Előbb nézi, csak nézi, míg felfogja. Felállt, és a sarokban álló nagy, faragott órához lépett. Kinyitotta az üvegajtaját, aztán hirtelen a fotelben hátradőlve ülő Lornára nézett, majd becsukta, és visszaült a lány mellé csöndben.
Egy illékony, röpke pillanatra mintha lelassulna odakinn a vén nyár, s elfelejtene odébb döccenni. Nem is számít most az idő, sem a múló percek száma. Hisz áll a házban minden óra, a mutatók ott felejtették magukat egy régi délutánban. Csak a fa lombkoronája vetül a szoba szemközti falára, és a régi zsalugáter faredőin átszűrt sugárban lopakodik be a nyár.
Odakinn zötyög az augusztus. Macskák surrannak óvatos léptekkel az udvarokon, majd fölugranak a kerítés forró betonfalára.
A két lány is így ragadt le a pillanatban, mint akiket ott marasztalt valaki. Odakinn felhőtlen baba-kék volt az ég, és mindez nyugalmat és gondtalan perceket ígért. És azt, hogy minden változik körülöttünk. Valamit meghagyhatunk a mának, de az idő uralkodik felettünk. Vannak dolgok, amiknek folynia kell, mint a folyó a maga medrében, még ha néha megunva azt, ki is lép onnét. E méhdöngicsélő, lágyan forró délután az idő hálóján átpereg lassan, mint pergetőn a méz. Dönteni kell, és tovább lépni, még tart a nyár. Ennyi ez.
Lorna felállt a fotelból, mint akiben hirtelen megszakadt a nyár, és a sarokban lévő, nagy órához lépett. Panni szemmel követte őt. Kinyitotta az üvegajtót, és vékony ujjaival a nagymutatóhoz nyúlt. Finom, lassú mozdulattal, mint aki még késlelteti a pillanatot, előrehajtotta. Az óra hatalmas nyelve elmozdult, és jobbra- majd balra kilengve elindította az időt. Aztán a falon lévő következett, majd a zongora tetején ülő, régi kis porcelán, amelyet mindkét oldalról angyalok tartottak. Legvégére a régi komódon álló maradt, egy apró paravánba ágyazott kis időmérő. És az órák elindultak
Oldal ajánlása emailben
X